De mint utóbb kiderült, meglehetősen más a valós kép, és a bajok is máshol kezdődnek. Ha ugyanis egy kézműves félreteszi a szerszámot és kilép a műhelyéből, saját megélhetését, egzisztenciáját veszélyezteti, a kieső idő és jövedelem nehezen pótolható. De akkor hol a megoldás? Mindnyájan ismerjük a mondást, hogy "aki tudja, csinálja, aki nem, az beszél róla". Vizsgákon, zsűrikben, rendezvényeken, oktatásban, érdekképviseletben ki akar jelen lenni? A tagság által alkalmasnak tartott jelöltek valószínűleg nem minden esetben, hiszen már az első összejövetel meghívására is voltak hárman, akik még csak nem is reagáltak. A jelenlévő hármas újra kitárgyaltuk, hogy mit is kellene tenni. De ki legyen az, aki megteszi?

Az idő pedig halad. Az események zajlanak, például csak május hónapban rögtön egymást követően három fazekas rendezvényre került sor, azt követően pedig - semmi. E három közül kettő sok éves hagyományt követ, amelyek egyike (némiképpen a korábbi, a Kresz Mária Alapítvány és Fazekas Központ által korábban éveken át szervezett Fazekas Majális jogutódjaként létrejövő, most a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal közösen létrehozott Fazekas Parádé a fazekasok védőszentjének, Szent Flóriánnak a napjához, május 4-hez kapcsolódott.

A másik, a Sümegprágai Fazekas Találkozó pünkösdkor került sorra, immáron kilencedik alkalommal. Ugyanakkor az idén először jelentkező Nemzetközi Fazekas Találkozó esetében, amelynek rendezvényeit Debrecenben és Nádudvaron bonyolították, kifejezetten furcsa érzéseket szült, hogy országszerte meglehetősen sok szervezet és mester vagy csak késve kapta meg a meghívót, vagy egyáltalán nem, ami bizonyos fokig az egész rendezvény komolyságát kérdőjelezi meg.
Már sokadszor vetődött fel bennem, hogy miért nem lehet ezeket a nagyobb vonzáskörű rendezvényeket sokkal erősebben összehangolni időben és térben? Jelenleg az alábbi rendezvényekről van tudomásom: pécsi cserép- és textilvásár, július közepén a magyarszombatfai, több napos fazekas találkozó, a csákvári és mohácsi rendezvény augusztus elején, valamint a Kézműves Kamara által szervezett Fazekas Konferencia ősszel. Az eddigi ismereteim szerint minden rendezvénynek más és más az arculata. Tekintettel arra, hogy ezek közül háromról régebb óta tudunk, így ezeket röviden be is mutatnám.
A pécsi vásár mindig az exkluzív vásárok közé tartozott, eddig azonban különösebb szakmai attrakciók nélkül zajlott. Idén valamiféle versenyt terveznek a rendezők, mégpedig a legszínvonalasabb stand jegyében.

A Fazekas Majális és az ehhez kapcsolódó, Flórián-napi Fazekas Találkozó, majd később konferencia, amelyet a Kresz Mária Alapítvány szervezett 1993-tól a budapesti Mátyásföldön, az Erzsébet-ligetben, gyönyörű környezetben, a fazekasmesterséget és fazekas hagyományt bemutató és népszerűsítő rendezvény volt, hagyományőrző "sokadalom" keretébe ágyazva. Az ennek tradícióit felelevenítő, szentendrei Fazekas Parádén idén - a fazekasbemutatók mellett - három fazekas oktatási intézény diákjai szerepeltek és mérték össze tudásukat a rendezvényen belüli inasversenyen, amely a közöttük való rivalizáláson túl természetesen a közönségnek is élvezetes szórakozást nyújtott. A Fazekas Parádé annyiban volt más, mint a korábbi fazekas majálisok, hogy itt a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum adottságaihoz illeszkedve az egyes tájegységek épületeiben az adott zóna stílusát bemutató fazekas tartott mesterségbemutatót.

A sümegprágai fazekas rendezvény minden különösebb hagyomány nélkül indult, ám mára (az Apáti-fiúk és a helyi önkormányzat lelkes szervezőmunkájának eredményeképp) a balatoni előszezon talán legrangosabb eseményévé vált, ma már sok ezer ember támogatja konkrétan és puszta jelenlétével is. A rendezvény legfőbb szenzációja a remekül kitalált korongos verseny, amelynek felnőtt és ifjúsági kategóriájával minden évben sokan (egyre többen) szállnak versenybe, s nem egyszer nemzetközileg is ismert, külföldi korongosok bemutatóit is élvezhettük.

Tekintettel arra, hogy a fazekasok jelenléte minden rendezvény slusszpoénja, népszerűségük okán, elég sok meghívásnak tesznek eleget. A rangosabb programok rendezői törekednek arra, hogy a színvonal megfelelő legyen. De ki mondja meg, hogy mi a szempont? A hagyományos tárgyak és díszítmények között elég sok van, amit csak a "zsűrinek" készítenek az alkotók. A "piac" ugyanis nem igényli ezeket, nem kíváncsi rájuk, nem lehet őket eladni, vagy legalábbis nem a megfelelő áron. Amit pedig megvesznek, az a kényesebb ízlésnek nem felel meg, mivel nem üti meg azt a technológiai és esztétikai mércét, amely a kézműves tárgyakkal szemben elvárható lenne. Sokat vitatkoznak arról, hogy szabad-e "műtárgymásolásra" késztetni a fazekasokat, miért nem hagyják fejlődni (néha persze "visszafejlődni") a mestereket?

Kár lenne veszni hagyni értékeinket. Az kellene legyen a szempont, hogy hagyományos formát, funkciót vagy díszítőtechnikát hogyan tud egy alkotó továbbéltetni. Ha mindez részben vagy teljesen meg tud valósulni, akkor eleget tett a "hagyományőrző fazekas" a vele szemben támasztott követelményeknek, elvárásoknak, és akkor - de csakis akkor - a fazekasság jövőjétől nem kell félni!
A vizsgákon való részvételek pedig, mint kiderült, azért nem tudnak minden esetben megvalósulni, mert a fazekasok "kiléptek" a kamarai kötelékekből, így nem jogosultak a képviseletet ellátni. (Ennek megértéséhez annyit, hogy ma valóban nincsenek egyénileg dolgozó fazekasok a Kézműves Kamara tagságában, ugyanakkor nem egy bt. vagy kft. - mindenféle fedőnevek alatt - tulajdonképpen fazekasvállalkozásokat takar, ezt azonban a kamarai elöljárók nem tudják felfejteni, így többnyire elmarad a fazekasok részvétele a vizsgákon a Kamara képviseletében.) Ezúton kérem azokat a kollégákat, akik egyesületi vagy/és kamarai tagok, hogy jelentkezzenek ilyen feladatokra, hiszen pontosan erre lett kitalálva a "kamarai képviselő", hogy észrevételeivel segítse a szakmai munkát, és a szabályozók alkotói felé közvetítsen. Újra nyitva áll tehát az az ajtó, amelyet áttörni kívántunk.

Az oktatással pedig nehézségek vannak, már az alapoknál. Elsőször is: az oktatásnak legalább 3 évesnek kellene lennie, ennél rövidebb idő alatt elég nehéz a szakmát elsajátítani. Másodszor: felül kell vizsgálni a jelenleg érvényben lévő követelményeket, mivel azok olyan túlzott elvárásokat fogalmaznak meg a tanulók felé, amelyeknek az oktatók többsége sem tudna megfelelni. Harmadszor pedig: a követelmények újrafogalmazásával egyidejűleg létre kellene hívni a "mester" címet, pontosan elhelyezve azt a szakma egészében, valahol a szakmunkás szint és a kismesterségek oktatójaként működő fazekas között vagy mellett. Mivel a fazekas szakmának jelenleg nincsen felsőfokú továbbképzési lehetősége (legfeljebb keramikusként, de nem fazekasként), így legalább ebben a formában létre kéne hozni a továbblépés lehetőségét! És végül negyedszer: mindezek közben az oktatásban dolgozó kollegák számára meg kellene alkotni a hivatalos tankönyvet (és tananyagot), és ezekre építeni az írásbeli és szóbeli vizsgakövetelményeket. Jelenleg mindez eléggé felemás módon zajlik, az egész kérdés lebeg a levegőben. (Amit eddig az ország legnagyobb része - tankönyvként - használt, a Fazekaskönyv egész egyszerűen elfogyott a kiadónál, már csak egyes könyvesboltokban lehet feltalálni belőle példányokat, a kiadó pedig nem kívánja a második kiadást megjelentetni.) Ugyanakkor, ha összefogna minden érdekelt, azaz az ország két jegyzett fazekas szakértője (ők készen állnak!) és a kamarai képviselők (Tatán például egy kötő-hurkoló kisiparos képviselte a szakmát fazekas híján), valamint az oktatók és az oktatást szervező intézmények vezetői, akkor közös munkálkodásuk eredményeképp valószínűleg kevesebb ok lenne arra, hogy az ismeretlen "illetékeseket" szidjuk a hibákért és problémákért.

A fent felvázolt kérdések megoldása természetesen nem fog menni az egyik napról a másikra, de ha a közös akarat megjelenik, akkor van remény arra, hogy a fazekas szakma is visszanyerje régi rangját!